Életrajz
Marschalkó Lajos
 
Menü
Életrajz
Fényképek
Versek
Galánffy Ágnes
Családfa
Bibliográfia
Letöltések

Marschalkó Lajos

Hajdúböszörmény, 1903. szept. 11. - München, 1968. máj. 20.

Édesapja Marschalkó Gusztáv, a böszörményi gimnázium matematika-fizika szakos tanára - az I. Világháború frontján kapott haslövés miatt bekövetkezett haláláig. Édesanyja Galánffy Ágnes zeneszerző, zongoraművész. 1960. júniusában halt meg Budapesten, ahol 1936-tól élt.

Pályafutását nemzeti eszmeiségű lapoknál kezdte: a Fehér Újság, a Magyar Jövő, majd a Hajdúföld munkatársa, 1934-től a Debreceni Újság felelős szerkesztője volt.

1936-ban Budapestre költözött, s ettől kezdve regényíróként is szerepelt a fővárosi lapok hasábjain. A Függetlenség főszerkesztője.

1945-ben Németországba emigrált. 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenorző Bizottságtól, de a megalapozatlan kiadatási kérelmet elutasították, mert semmiféle pártban, szervezkedésben soha nem vállalt szerepet. A "Népbíróság" távollétében halálra ítélte.

Az emigráció éveit Münchenben töltötte. Fizikai munkásként kereste kenyerét egy gyárban, míg éjszaka írta cikkeit, könyveit. 1951 szeptembere és 1954 decembere között a Csűrös Zoltán és Ráttkay R. Kálmán szerkesztette "Új Magyarság", 1960 és 1962 között a montreali (Kanada) "Összetartás" főmunkatársa, 1955-ben az "Új Magyar Jövő" társszerkesztője lett. 1954-től a Süli József alapította londoni "Hídfő" című című lap vezércikk-írója, 1960-tól haláláig főszerkesztője.

1954-ben Nyírő József-díjban részesült.

A részben Mátray Lajos írói néven írt cikkeit a nyugati magyar emigráció számos orgánuma közölte. Közöttük a Délamerikai Magyar Hírlap, Délamerikai Magyarság. Hungarian Week, Hungária, Képes Magyar Világhíradó, Krónika (New York), Magyar Egység, Magyar Nemzeti Ifjúság, Magyar Nők, Magyarok Útja. Nyugati Magyarság, Szabad Magyar Világ, Szabad Magyarság. Szabad Nemzet, Szittyakürt.

1960-ban látott napvilágot szerkesztésében a "Hídfő Trianoni Almanach", amely a Trianonról szóló könyvtárnyi irodalom mindmáig kiemelkedő alkotása.

1968. május 20-án hunyt el Münchenben.

Sírkövére ezt vésték:
"Istenért, hazáért és szabadságért - mindhalálig".

* * *

A Kanadai Magyarság című lapban Wass Albert így búcsúztatta Marschalkó Lajost: "A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az őrizok sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepű... Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint, hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében... Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát, fölróhatják majd arra a magányos sziklára: »Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!«"

Főbb művei:

Kik árulták el 1818-ban Magyarországot? (Stádium Kiadó, 1944);
Egyedül Sztálin ellen (Cleveland, 1949);
Vörös vihar (visszaemlékezések, San Francisco, 1954);
Semleges Magyarországot! Javaslat az emigrációs politika új iránya
     érdekében (London, 1955);
Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök (2. jav. kiad. München, 1958);
Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói
     (Fiala Ferenccel, London, 1958);
HídfőTrianoni Almanach (München, 1960);
Mindhalálig (történelmi elbeszélések, München, 1962);
Országhódítók -- az emancipációtól Rákosi Mátyásig (München, 1965)
;

A selmeci bál;
Mi volt a tiszaeszlári per?;
A nagy árnyék útja;
Kőszeg ködbevész (Németország, 1941-es évek vége)

"Csak szeretnék még egyszer Böszörményben / Elbeszélgetni, halkan, Teveled."  (Könyörgés az akácvirágért )